Nem is tudom hol kezdjem... annyi, de annyi mesélni valóm van! Aki (véletlen) nem tudná, tegnap volt a NAGY NAP, az ominózus Cewe-találkozó! Hogyan is lehetne szavakkal kifejezni, hogy milyen volt... nem tudom... talán Toninak, vagy Jumának megy majd... Nagyon jól éreztem magam!!! Mindenkinek köszönet érte! Úgy indultam neki ennek a talinak, hogy én már mindenkit ismerek... ismerlek benneteket, az oldalaitokon keresztül. :)
Kezdem az elején ; )
Az első amiről írnom kell, az a bizalom... megfoghatatlan... kihalófélben levő...
Mert mi más lenne, ha nem bizalom az, amikor egy vadidegen embert (jelen esetben engem), és családját valaki csak úgy beenged az otthonába. Beenged? Kevés... ! Kulcsot ad a kezébe... lakáshoz, kapuhoz... Még azt sem tudom én képes lennék-e rá. Csak remélem, hogy igen...
Már lehet hogy unja a hálálkodásomat, de nem lehettem volna ott a bulin, Krisssz hathatós segítsége nélkül. Köszönöm a lakást, Köszönöm a teát, Köszönöm a beszélgetést, Köszönöm a fuvart, és Köszönöm a BIZALMAT!
Mikor megérkeztünk a fotóséta helyszínére kicsit megremegett a lábam. Nem a fogadtatás miatt izgultam, inkább azt szerettem volna, ha mindenkit felismerek! (Butaság nem igaz?) Nos.. ez nem sikerült! :) Sokakat megismertem, az igaz, de sajna többeket nem.
Az is el kell mondanom, hogy maga a szó "fotóséta" pettyet túlzás. Annyira örültünk egymásnak, hogy "beszélgetős sétának" vagy valami hasonlónak kellene inkább így utólag keresztelni. Krisssz többször rá is szólt a bandára :) "Lányok! Tessék fotózni!"
Ohhh... el ne felejtsem a várva-várt szrjudit kitűzőm:
A séta közben Secimával sort kerítettünk "magán akciónkra", az örökbefogadásra is. Erről azt érdemes tudni, hogy volt itthon két macikám, akik annyira tetszettek nekem, hogy arra gondoltam méltóbb helyet érdemelnének egy nylon zsáknál... és ugyan hol is lehetne méltóbb helyük, mint a Szép Macicsaládnál? Így priviben leleveleztük az örökbefogadást, én meg becsempésztem a képüket a Cewe galériájába, hogy Éva is láthassa... :)
Itt már az új anyujukkal:
Secima, Határeset és a Puszi Macik
Bár az angyalkák hathatós közbenjárására szuper időnk volt, mire leértünk a dumcsi helyszínére azért átfagyott a csapat.
A helyszín:
Pont olyan szuper volt, mint amilyennek kinéz!! Összetoltuk az asztalokat aztán megindult a beszélgetés... vagy inkább folytatódott... bár vittem fényképezőgépet, annyira belemerültem a társalgásba, hogy alig készültek képek. De nem baj, mert Krisssz fotózott, majd elcsaklizom! Volt sok finom süti (édes és sós), ittunk amit kértünk. Ezúton is köszönöm a Cewe ügyvezetőjének, Zoboki Zoltánnak!
Szeretnék mindenkit név szerint megemlíteni, de nem fogok, mert nem akarok senkit kihagyni! Nagyon jó volt Veletek dumcsizni csajok!! Secimától kaptam egy emléklapot. Gyönyörűűűűű!!!!:
Sajnos ma reggel csak futtában fotóztam, a minőségért bocsi!
Juma mindenkinek hozott egy apróságot. Pici üvegcsébe rejtett idézeteket. Csodaszép csomagolás, ötletes és megható belső...Mutatom:
Még majd megscrappelem... :)
Eszter (benfent) hozott a gyerekeknek kifestőt. Mivel az enyém rögtön lecsapott rá, nem tudtam most lefotózni.
Vettem Krissszék szépen kötött könyveiből:
Sajnos gyorsan eltelt az este, manók miatt nem tudtam sokáig maradni, de rengeteg élménnyel távoztam.
Osli! Örülök, hogy személyesen is megismertelek! Mégis csak jó ha ismeri az ember a "főnökét". :))
Végül, bár nem tudom olyan szépen kifejezni magam, mint szeretném, mondom ahogy jön: MINDENKINEK örültem, MINDENKINEK köszönöm!!! Elmondhatatlanul jó volt! Remélem még lesz ilyen,és akkor a most otthon maradottakat is megismerhetem!
MINDENKIT puszilok!
A Nagy Csapat (egy része):
beedee
