2020. május 14., csütörtök

Csíráztatás otthon - a kezdetek

A Covid-19 vírus idején, mikor 0-24-ben össze vagyunk zárva a családdal (én szerencsére "csak" a munkámat vesztettem el, de egyelőre mindenki egészséges) meg kellett tanulnunk örülni az apró dolgoknak. Leginkább azt élvezzük, hogy kipróbálhatunk olyasmiket is, amikről iskola és munka idején legfeljebb csak álmodoztunk (arról nem is beszélve, hogy az építkezés is ad bőven tennivalót) és találkozunk teljesen új, felfedezésre váró területekkel. Nekünk ilyen volt a csíráztatás! Gondoltam megosztom veletek ennek a néhány hétnek a tapasztalatát, hátha kedvet kaptok hozzá :)

A fotón 5-6 napos retek és görögszéna csíra, fokhagymás-kenőmájas pirítóson

Dávid fiam (12) kapta szorgalmi feladatul a csíráztatást. Régebben gyakran vásároltam a boltban csírát, de viszonylag kis mennyiségnek is elég borsos ára volt (van), így elmaradtak a vásárlások. Most azonban elhatároztuk, hogy belevágunk!
Első utunk a bioboltba vezetett, ahol megvettük a csíráztató tálat (1400 és 1800 forint körül találtam a neten) és a magokat. NAGYON FONTOS megjegyezni, hogy nem minden mag alkalmas az étkezési célra történő csíráztatásra (a vetőmagok például egyáltalán nem)!!! Bioboltokban (és természetesen a neten) viszont ezerféle, kimondottan erre a célra előállított magot találunk!

Ez egy négy részes műanyag csíráztató edény szett, nekünk ilyen van:


Magokból is összevásároltunk mindenfélét:


És itt meg is állnék azonnal, hogy egy kicsit kitárgyaljuk a magokat. Kezdőként mi például egyáltalán nem gondoltunk bele abba, hogy a különböző típusú magok, nem egyforma áztatási időt igényelnek, és nem is nőnek ugyanazzal a gyorsasággal. Utóbbi nem is akkora gond, mint az első. Sok csomagoláson nem tüntetik fel az áztatási időt így mi is, 6-8 órára áztattuk be a fenti magjainkat. Előre lelövöm a poént: sem a vöröskáposzta, sem a vöröshagyma magból nem lett semmi (első próbálkozásra)! Viszont néhány hét tapasztalatából kiindulva mi a következő magokat ajánljuk kezdésnek: görögszéna, retek, lucerna. Mindhárom elronthatatlan, és elég nekik a nyolc órás áztatás, mielőtt az edénybe kerülnének.


Minden mag másképpen néz ki, más vitaminokat tartalmaz (ennek érdemes utánaolvasni), és minden csírának más és más íze van. Az én abszolút kedvencem a retek (meg fogtok lepődni: retek íze van) és a görögszéna, Dávidé a lucerna. A görögszénának szép vaskos csírái lesznek, az íze semleges, így minden ételhez passzol. A lucerna is semleges ízvilágú, viszont valahogy mégis ízesebb. Nehéz ezt leírni :) A fokhagyma, a vöröshagyma, a retek és a brokkoli hozzák a nevükből fakadóan elvárt ízeket, salátákhoz is kiválóak.

Első lépés: áztatás. Fentebb már írtam, hogy az egyes magoknak eltérő lehet az áztatási idejük, ezért első körben például a vöröshagyma és a vöröskáposzta nem is sikerült. A későbbiekben mindkettőnél a 12-16 órás áztatás vált be.
Ehhez semmi mást nem kell tenni, mint 1 púpos teáskanál magot annyi vízbe áztatni, hogy az ellepje, majd jól elkeverni, hogy a levegő buborékok távozzanak a magok közül. (A púpos teáskanál a mi csíráztató tálunkhoz van méretezve.)



Második lépés: Ha letelt az idő, a magokat bele kell önteni egy-egy lyukas aljú csiráztató tálba (minden magot másik edénykébe, hogy ne legyen keveredés, hiszen nem egyformán nőnek) és egyenletesen el kell oszlatni (már amennyire ez lehetséges). A legalsó edénybe egy ujjnyi vizet kell tenni, ennek a párolgása fogja majd biztosítani a folyamatos nedvességet, majd ha felhalmoztuk a szinteket, a legfelsőt le kell takarni egy tányérral.


Harmadik lépés: a rendszeres fürdetés! Dáviddal mi minden nap 2x fürdettünk (reggel és este). Ez azért fontos, hogy a magok ne fülledjenek be. Romlott, büdös vagy penészes magot semmiképpen se együnk meg, akkor se ha lemostuk!!!
A fürdetést addig ismételjük, míg a megfelelő nagyságot el nem érik a csírák.

Dávid a görögszénát fürdeti

Negyedik lépés: a "szüret". Mikor van "készen" a csíra? Nos ez is egyéni ízlés kérdése. Én jobb szeretem, a kisebb, zsengébb csírákat, Dávid az erősebb, vastagabb növénykéket. Mindkettőt ki kell próbálni :) Annak is érdemes utánaolvasni (mert magonként változik) hogy a csíra, mely növekedési fázisban, milyen vitaminokkal és ásványi anyag tartalommal rendelkezik.


A szüret után, a magokat egy zárható edényben a hűtőbe kell tenni és így pár napig minden gond nélkül fogyasztható (2-3 naponta egyszer megfürdetem, ha nem fogy el).

Ilyen egyszerű :)

5-6 napos lucerna

5-6 napos retek

Végezetül figyelmetekbe ajánlok egy szuper videót, amiben a csíráztatás teljes menetét bemutatják. Mi is ez alapján dolgoztunk!




Vigyázzatok magatokra és egyetek csírát :)


2020. május 12., kedd

Art Journal oldalpár

Aki követi a "munkásságom" tudja, hogy a hagyományos scrapbook háttérbe szorult az utóbbi időben. Ennek sok oka van: időhiány, ihlettelenség... és persze még sorolhatnám. Tegnap lefekvés előtt azonban valami csoda folytán "megkattantam", kikönnyítettem egy ezer éve turkált régi (német nyelvű, viszont szép betűkkel írott) könyvet, és elhatároztam, hogy holnaptól (azaz ma már mától :D ) Art Journal-ozni fogok.

Kezdőknek szóló (részletesebb) leírás következik!

Elsőként ez az oldal született (ebbe a könyvbe):


Először nézzük, mi is az az Art Journal? Nagyon-nagyon sok megfogalmazása létezik, ha a Google-t megkérdezitek, számtalan jobbnál-jobb leírást találtok majd, persze leginkább angolul. Elmondom én hogyan foglalnám össze: Az Art Journal tulajdonképpen egy "művészien kivitelezett" napló, amely az írással ellentétben általában a vizuális megjelenésre fekteti a hangsúlyt. Egyesíti az írást, a rajzolást, a festészetet, a kollázst és (opcionálisan) a nyomtatott elemeket is (legyen az akár gyári, vagy otthon nyomtatott fotó, papír stb.). A művész ezeket a technikákat ötvözi annak érdekében, hogy kifejezze magát. De nem (csak) bizonyos események megörökítésére alkalmas, hanem arra is, hogy az aktuális lelki állapotunkat (legyenek azok remények, álmok vagy félelmek) "kialkossuk" magunkból. Az oldalak így bepillantást adhatnak a lelkünkben zajló eseményekbe. 
Hiszek az alkotás gyógyító erejében, abban, hogy a lelki gondok egy része (na meg persze a minket ért öröm is) feldolgozható ezen a módon. Vannak alkotók, akiknek az Art Journal annyira személyes, hogy nem is engednek bepillantást a naplójukba.
Én abszolút egy pillanati hangulatot örökítettem most meg, ráadásul szükségem volt egy kis barnára (ezt most szó szerint kell érteni). Vannak napok, amikor bizonyos színeket kíván a lelkem. Elismerem, hogy ez így hülyén hangzik, de ez van. Ma a barna kell(ett) :)

Első körben elnagyoltan alapoztam Pentart fehér gessóval. Erre azért van szükség, hogy vízzáró réteget képezzünk a papír felületén, és így a festékeket kényelmesen tudjuk vizezni, folyatni. A gesso tetejére StazOn fekete alkoholos tintapárnával bélyegeztem. Itt jegyezném meg, hogy a vizes bázisú tintapárnák nem alkalmasak erre, mert az utána következő festéssel elkennénk a mintáját.
Ez lett az eredmény (telefonos fotók következnek):


Következő lépésként stencilen keresztül Pentart stencilező pasztát használtam a felületen (bronz, arany és sárga) úgy, hogy felvitelkor egybemostam a színeket. Szeretem, mert gyorsan szárad és szép fénye van.


Miután a paszta megszáradt, Média permetfestékkel (Mist) festettem meg a felületet (citrom, arany,bronz és barna). Ezeket a festékeket én mindig úgy használom, hogy előre benedvesítem a felületet vízzel, majd ecsettel közvetlenül a flakonból kenem fel a felületre. Szinte soha nem fújom, így jobban lehet irányítani, és a spray szárával kiválóan lehet fröcskölni. Ha nincs otthon mist, a vízzel hígított akrilfesték is megfelelő.


Maradék scarpbook papír fecnikből, chipboardból és gesso csipkéből felépítettem a fénykép köré a kompozíciót. Hogy az "építmény" valóban három dimenziós legyen, kartonpapírt is használtam az egyes rétegek között.


A kompozíciót kiegészítettem néhány Scrapfellow szócimkével, majd mindent Pentat Express ragasztóval ragasztottam fel :)


Vékony hegyű fekete filctollal firkáltam itt-ott :)


Majd még néhány bélyegzés és kész az emlék :)

Nézzétek milyen csodásan fénylik a stencilező paszta:



Még néhány részletfotó:



Az Art Journal nekem tipikusan az a műfaj, ahol nem szabad sokat gondolkozni alkotás közben. Engedni kell, hogy a pillanatnyi hangulatunk (és meg merem kockáztatni, hogy a szívünk) vigye a kezünket, és ne az eszünk!