2017. szeptember 21., csütörtök

Antikolt borosüveg egyszerűen

Nemrégiben a Pentart blogon mutattam díszüveg dekorálást, most pedig egy ehhez passzoló, egyszerű borosüveget készítettem hasonló stílusban.


Első lépésként alaposan zsírtalanítsuk az üveget! Ezután jöhet a sűrű gélpaszta (Heavy Body Gel). Én a fényessel dolgoztam, de jelen projektnél a matt is jó lett volna.

A stencilt befújtam áthelyezhető ragasztó spray-vel, azért, hogy az íves felületen el ne csússzon, majd festőkés segítségével felvittem a sűrű gélpasztát.



Tegyük félre, amíg meg nem szárad, majd fessük be az egész üveget (nagyon vékonyan akár a mintákat is lehet, de ki is hagyhatjuk a stencilezett területeket) az opál repesztő szett első fázisával (az első fázis száradását ne gyorsítsuk!).


Amint megszáradt az első fázis (átlátszóvá vált) kenhetjük a másodikat.


A száradását gyorsíthatjuk hajszárítóval, vagy hőlégfúvóval, de a legszebb eredményt a természetes sáradás során kapjuk. 

A repedések így nem igazán látszanak, ki kell emelnünk őket. Én ehhez antikarany színű bitumenes antikoló pasztát használtam.

Ecsettel vittem fel a pasztát, majd egy rongy segítségével töröltem vissza a felesleget.



Néhol szerettem volna egészen sötét "árnyékokat" is létrehozni, ezért használtam az aumbra színű bitumenes antikoló pasztát is.



Ezzel a két pasztával számtalan árnyalatot el lehet érni az üvegen, és azzal, hogy mennyit törlünk vissza belőlük, változtathatjuk a színintenzitást is. 



Készen is vagyunk, méltó párja született a barokk díszüvegemnek :)

2017. szeptember 19., kedd

Barokk díszüvegek opálrepesztővel

Ezúttal teljesen sima díszüveget alakítottam át, régies, barokk beütésű antik üveggé. A Pentart blogban megtaláljátok a lépésről-lépésre leírást, hamarosan pedig itt a blogon is megmutatok egy ehhez passzoló borosüveg átalakítást.


2017. szeptember 10., vasárnap

Készítsünk csipkét (...na de miből?)

Elég régóta kézműveskedem, de a kötés-horgolás téma eleddig kimaradt az életemből. Most sem lesz ez másképp, és bár csipkekészítésről lesz szó, mégsem a szó hagyományos értelmében.

Manapság a cukrászok, szebbnél-szebb tortákkal kényeztetnek minket. Nekem leginkább azok tetszenek, amik egyszerűek, mégis elegánsak, és finom csipkeminta (cukorcsipke) van rajtuk. A Pinterest-es mappámba elkezdtem összegyűjteni néhányat, de itt is megmutatom, mire gondolok:

(Kép forrása: Pinterest)

Ezek a csipkék cukorból (Fondant) készülnek, és vízzel "ragasztják" fel a tortákra. A YouTube-on természetesen már számtalan videó is van a témában:


Szerintem egy ilyen csipke szépen mutathat egy dobozon, üvegen vagy egyéb díszíthető felületen. A szilikon öntőformák széles választéka is megtalálható már a piacon, nem is megfizethetetlenek. Én is vettem nemrég egyet, gondoltam kipróbálom a különböző Pentart alapanyagokkal (cukrot mégsem használhatok :D ), és megosztom veletek a tapasztalataimat.

Mutatom a formát, ez volt a kiindulási alap:



Festőkéssel kentem bele a következő anyagokat:
Első körben (tulajdonképpen figyelmetlenségből) a teszt áldozata a lágy alapozó paszta (soft gesso) lett (ezt nem is volt szándékomban kipróbálni). Egyet azonnal ki is jelenthetünk: ezzel bizony nem működik! Egy éjszakát (és egy délelőttöt) száradt a lágy alapozó paszta a formában, de teljesen berepedt. Így tudtam belőle kiszedni:


Ettől függetlenül a soft gesso továbbra is nagy kedvencem, ha scrapbook oldalról, vagy bútor alapozásról van szó!

A következő lépést nem apróztam el :) egyszerre több pasztát is kentem a formába. 

Felső sor (sorrendben): sűrű gélpaszta matt, alapozó paszta fehér, krémes akrilfesték matt, gélpaszta fényes átlátszó

Alsó sor: alapozó paszta fekete


Egy éjszakát száradt (biztos, ami biztos). Az eredmény pedig magáért beszél:


Fekete alapozó paszta (gesso, black): Tökéletesen egyben kijött a formából, pedig nem voltam kíméletes :) Van tartása, de nem kemény.


Sűrű gélpaszta matt, opálos (heavy body gel - matte): Kissé óvatosabban kellett a formából kiszedni, de fantasztikusan jól alakítható (nincs olyan tartása, mint a fekete gesso-s csipkének, vagy később a fényes heavy body gel-nek).


Fehér alapozó paszta (gesso, white): Mint fekete társa, ez is tökéletesen egyben kijött a formából, és van tartása, de nem túl kemény.


Krémes akrilfesték matt (Creamy acrylic matte): Tökéletesen egyben kijött a formából, nem szakadt el. Tartása nem olyan, mint a két gessoé, de nem is olyan lágy, mint a matt sűrű gélpasztáé. Jól alakítható.


Gélpaszta fényes, átlátszó (gel paste - transparent): Szintén óvatosabban kellett a formából kiszedni. Lágy, jól alakítható, szinte ronggyá lehetne gyűrni és pont ezért felragasztáskor könnyen eldeformálódhat.

Az utolsó alapanyag a fényes sűrű gélpaszta volt, az eredmény pedig... csodás!


Sűrű gélpaszta fényes (heavy body gel - glossy): Ez lett az összes közül talán a legkeményebb (de még alakítható). Egy éjszakát száradt. A formából tökéletesen egyben jött ki, nem kellett túlzottan óvatoskodni. A tapintása kissé műanyagos, de nem zavaró. Nem deformálódik.

Próbáltam valamiféle sorrendet felállítani a keménységüket (nem a minőségüket) illetően:
  1. Sűrű gélpaszta fényes
  2. A két alapozópaszta a fekete és a fehér)
  3. Krémes akrilfesték
  4. Szintén holtverseny a gélpaszta (átlátszó) és a sűrű gélpaszta matt között

Utolsó próbaként a fekete gesso-s csipkét matt dekupázsragasztóval felragasztottam egy Dekor Paint Soft-al alapozott borosüvegre (tökéletes lett):



Remélem tudtam segíteni, és kipróbáljátok!


2017. augusztus 31., csütörtök

Ceruzatartó kicsit másképp...

A(z egyik) munkahelyemen a printer magazinjaiba való fotópapír, strapabíró, vastag kartonhengerekre van feltekercselve. Mikor a papír lefogy (kifogy, elfogy stb.) megmarad a henger, amint rendszerint félredob...nánk, de persze nem tesszük. Helyette hazahordjuk és hasznosítjuk őket. Történt egyszer, hogy egy kedves ismerősöm (autószerelő) meglátott nálam egy ilyen újragondolt ceruzatartót, és megkért, hogy készítsek neki egy-két fémes-férfias kivitelű darabot a műhelyébe. Két példát fogok most erre mutatni (ami ugyanúgy kivitelezhető konzervdobozokból is).



Szükséges eszközök és alapanyagok:
Első lépésként kontúrozóval megrajzoltam a mintát a hengerre. A kontúrozó színe jelen esetben teljesen mindegy, mert úgyis lefestjük.


Kartonlapból a henger belső átmérőjének megfelelő méretű köröket vágtam, és ragasztópisztollyal rögzítettem. Kicsit olyan lesz (majd a festés után) mintha hegesztve lenne :)


Ha megszáradt (kb. 30 perc, de hőlégfúvóval/hajszárítóval lehet gyorsítani) jöhet a festés (kívül-belül!). A rozsdásnak szánt hengert Delicate Metál akrilfesték (antikezüst) színnel...


... a patinásnak szánt hengert antikréz színű metál akrilfestékkel festettem le.


Az antikréz hengeremet lefestettem háromféle antikoló festékkel (patinakék, patinazöld, fehér). Erről a festékről már írtam egy cikket, a Pentart blogjában ITT megtalálod.



Hagytam a festéket picit száradni, majd nekiestem az antikoló festék eltávolítóval, erősen a négyzetek belsejére koncentrálva.


Hogy kicsit "koszosabbá" tegyem, bitumenes antikoló pasztával (umbra) még végigdörzsöltem itt-ott.


Hogy az eredeti élek és "szegecsek" biztosan visszakapják a fényüket, viaszpasztával (arany és bronz) óvatosan átkentem őket.


Most jöhetett a rozsdásítás. Ehhez kis felületű szivacsecsetet és a Rozsda hatás szett festékeit használtam. Erről már forgattunk videót, amit megtalálsz a Pentart YouTube csatornáján ITT. Igyekeztem csak a vonalakra és a szegecsek környékére koncentrálni, a négyetek belsejéből kitöröltem a festéket, ha véletlen odakerült.


Mivel a négyzetek belseje így is túl rozsdás lett, egy kis ezüst metál viaszpasztával visszahoztam a csillogását (az éleknek és a szegecseknek is).


Ezzel tulajdonképpen készen is vagyunk, és igazán műhelybe illő darabokat kaptunk. :)


2017. augusztus 5., szombat

Előkészületek egy utazáshoz...

Nagy utazás elé nézek. Nagymamám barátnője Oroszország (Oroszországi Föderáció) szívében, Jekatyerinburgban lakik. Tavaly felajánlotta, hogy ha elkísérem, akkor meghív az utazásra, így tulajdonképpen vízumköltségen és némi költőpénzen megúszom a dolgot. :) A Google térképet bújva jutottam az információhoz, miszerint a hely, légvonalban is majd 3000 km-re fekszik Budapesttől. Másik érdekessége, hogy a város nyugati határán húzódik Európa és Ázsia határvonala, tehát megtehetem, hogy egy lábbal még Európában, a másikkal már Ázsiában állok :D 

A másik érdekesség, hogy mióta tizennégy éve megismertem a férjemet, ennyit még nem voltunk külön (a gyerekekről nem is beszélve)... :D Szóval... fura lesz :) és biztosan nagyon fognak hiányozni.

Elkezdtem (éjszakánként) összedobni egy borítékalbumot (mi mást? :) ), hogy végigdokumentálhassam az utat. Sajnos nagy-nagy szomorúságomra a szuper kis kütyümhöz (LG Pocket Photo) a papír forgalmazását, Magyarországon teljesen megszüntették!!! Ájulat!!! Sajnos arra már nem volt időm, hogy külföldről rendeljek, így valóra váltottam egy másik álmomat (hála a munkahelyemnek) és vettem egy Instax Mini 8-at. Először egy kéket néztem ki, de aztán az instaxshop.hu-n megláttam A TOK-ot :D Mivel a mentához nem igazán megy a kék, így végül a klasszikus fehér mellett döntöttem. Szintén az Instaxshop-tól rendeltem a gépbe olyan filmet, aminek a kerete a kék-piros csíkos légipostai borítékot mintázza, és egy pöttyöset :)

Az albumot borítékokból és dobtam össze, Fancy Pants Making Waves scrapbook papírok segítségével. Az album elkészültéről több fotót a Krokihobby oldalon láthattok hamarosan :)

Egy kis ízelítő:


2017. július 31., hétfő

Patinás házikó a kulcsoknak

A Pentart blogon megjelent legújabb cikkemben egy natúr fa kulcstartó házikót alakítottam át, Pentart alapanyagok segítségével. A részletes lépésről-lépésre leírást megtaláljátok ITT.


2017. április 24., hétfő

"Lift" a scrapbookban (ahogyan én látom)

Ennek a cikknek a vázlata itt pihen a gépemen, kb. egy éve, most egy pár nappal ezelőtti beszélgetés hatására úgy döntöttem végre befejezem...

Első lépéskét talán azt kellene megfogalmazni, hogy mi is az a "lift" (és most nem a lépcsőt helyettesítő felvonó szerkezetre gondolok :D )?
Nem vagyok egy nagy angolos, és magának a szónak is rengeteg jelentése van. Ami nekünk fontos az az "emelés", "átemelés"

Adott egy alkotás, amely részben vagy egészében megnyerte a tetszésünket és így "átemeljük" azt a saját munkánkba.
Mint minden más a scrapbookban ez is sok mindent jelenthet. Nézzünk erre néhány példát (Giginek köszönöm a segítséget a témákban (is)).

Az első, és legnyilvánvalóbb, amikor a komplett oldalt "másoljuk" le. Itt is jöhet azonban egy "ha". Hogyan lehet komplett oldalt lemásolni? Jöjjenek a témák...

1. Az elrendezés átemelése: Én ezt használom a leggyakrabban, amikor elakadok, vagy ihletemet vesztem :) Ez azt jelenti, hogy az adott oldalon megjelenő elemek és papírok közel ugyanoda kerülnek a saját munkánkon is, mint az eredeti alkotáson. Mutatok egy példát:

Eredeti oldal (forrás: Pinterest):


Nekem ez az oldal annyira megtetszett, hogy úgy döntöttem egy az egyben "lemásolom". Persze ezt sem kell szó szerint érteni. Nem rendelkezem ugyanezekkel a papírokkal és díszítőelemekkel, ráadásul jó fotót a kislányomról találtam, és egy igazán csajos oldalt érdemelt :)

Ez lett az én oldalam:


Ha ilyen "liftelt" alkotást publikálunk, mindig figyeljünk oda arra, hogy  - lehetőség szerint - az eredeti alkotó pontos nevét, és a forrást tüntessük fel. Ha van rá mód, akkor linkeljük is az eredeti alkotás helyét. Ha a Pinteresten találjuk az inspirációt, ahogy én is, akkor is igyekezzük megkeresni a forrást. A fenti oldal esetében az eredeti weboldalt (ahonnan a kép származik) törölték. Próbáltam a google képkeresőjével is keresni az eredeti alkotást, de sajnos nem jártam sikerrel. Ilyen esetben illik legalább annyit leírni, hogy az inspiráció forrása a Pinterest.

Ez akkor is igaz, ha vázlat alapján dolgozunk. Nagyon sok blogon található úgynevezett "vázlatkihívás". Ez egyrészt nagyon jó játék, másrészt sokat tanulhatunk, inspirálódhatunk. A legtöbb ilyen kihívás azt is megengedi, hogy a vázlatot elforgassuk, tükrözzük stb.

Lássunk egy vázlatos példát (az oldalak és a vázlat INNEN származik):




2. Az oldal egy részletének (pl. díszítőelemek) átemelése: Nem az egész elrendezést vesszük át, csak egy bizonyos részét. Ez a részlet lehet az elrendezésből átvett darabka is, de lehet pl. a díszítőelemek típusának, vagy elhelyezésének átvétele is.

3. A színvilág átemelése. Bizony, bizony! Ez is liftelés. Ha a legfelső példában szereplő oldalt vesszük alapul, akkor nem csak az elrendezést, és a díszítőelemeket, de a türkizt is "átemeltem" a saját oldalamba (bár utólag visszagondolva ez nem volt tudatos).

4. A téma átemelése: Ez egyaránt lehet a teljes oldal, vagy a fotó témájának átemelése (liftelése) is.

5: Stílus és/vagy technika átemelése: A legtöbb alkotó egy idő után rátalál a saját stílusára és később már nem a stíluskeresés a gond, inkább az, hogy ha megtalálta már nehezen hagyja el a komfortzónáját. Erre egy jó megoldás, amikor választunk egy alkotót és az ő stílusát/technikáját emeljük át a saját munkánkba. Ennek az alkalmazása természetesen nem jelenti a saját stílusunk elvesztését vagy meghazudtolását. Ha jól használjuk, akkor inkább csak kiegészítésként, kiemelésként szolgál. Én régebben is és most is előszeretettel teszek stíluskirándulásokat. Ilyenkor szintén illik megemlíteni, annak az alkotónak a nevét, aki a mi munkánkat ihlette. 

Általánosságban elmondhatjuk, hogy a liftelés elég széles területet ölel fel, és sokszor nehéz pontosan behatárolni, vagy mondjuk megkülönböztetni az inspirálódástól. Velem nem egyszer az is előfordult már, hogy egy-egy elrendezésem később szembe jött velem a Pinteresten egy idegen alkotó munkájában. Utánanéztem és rájöttem, hogy ő készítette el előbb az oldalát, tehát vagy én láttam meg, és tudat alatt lifteltem, vagy egyszerűen a véletlen hozta így. Mert megtörténhet. Mindkettő.
Ha az ember liftel vagy inspirálódik, akkor a legtisztább az, ha megemlítjük az illetőt, amikor feltöltjük az alkotásunkat valamely galériába vagy legalább megemlítjük, hogy az ötlet nem saját. Nyilván nincs rendőrség, aki ezt ellenőrzi :) és azt is felvállalom (én véleményem!!!), hogy ezt nem kell véresen komolyan venni. Ha leteszel egy dekorgombot egy fotó tetejére, mert azt másnál így láttad, és nem említed meg az az egy alkotást/alkotót, attól nem borul össze a világ. Egy másik jó példa, amikor kiválasztasz egy oldalt a liftelésre, és mire elkészülsz, nincs egyetlen papírcsík, vagy festékpötty sem, ami hasonlítana az eredeti munkára. Ilyenkor tulajdonképpen ihletforrás volt az eredeti mű. Ha viszont (mint én az első példában) "lemásolsz" egy oldalt, akkor igenis említsük meg az eredeti alkotót! Ne azért figyelj oda rá, mert ezt meg kell tenni, hanem azért, mert azzal a másiknak örömet okozol! Lassan kilenc éve scrapbookozom, de az nekem egy hatalmas megtiszteltetés, ha valaki az én oldalamat választja liftelésre, vagy az én egyik alkotásom inspirálja egy 100%-ban saját oldal elkészítésére. 

Privát megjegyzés: Mindannyian követünk el hibákat. Sokat figyelmetlenségből, másokat lustaságból. Szépen szóljunk egymásra, ha úgy látjuk valaki megszegte az íratlan szabályokat :)

u.i.: Ha bárkinek eszébe jut valami, amit nem írtam le, vagy van klassz kis saját példája a fentiekre, az ne habozzon írni! A máshonnan származó képek (szándékaim szerint) az eredeti oldalra navigálnak. Csillámpóni :)))