Aki követi a "munkásságom" tudja, hogy a hagyományos scrapbook háttérbe szorult az utóbbi időben. Ennek sok oka van: időhiány, ihlettelenség... és persze még sorolhatnám. Tegnap lefekvés előtt azonban valami csoda folytán "megkattantam", kikönnyítettem egy ezer éve turkált régi (német nyelvű, viszont szép betűkkel írott) könyvet, és elhatároztam, hogy holnaptól (azaz ma már mától :D ) Art Journal-ozni fogok.
Kezdőknek szóló (részletesebb) leírás következik!
Elsőként ez az oldal született (ebbe a könyvbe):
Először nézzük, mi is az az Art Journal? Nagyon-nagyon sok megfogalmazása létezik, ha a Google-t megkérdezitek, számtalan jobbnál-jobb leírást találtok majd, persze leginkább angolul. Elmondom én hogyan foglalnám össze: Az Art Journal tulajdonképpen egy "művészien kivitelezett" napló, amely az írással ellentétben általában a vizuális megjelenésre fekteti a hangsúlyt. Egyesíti az írást, a rajzolást, a festészetet, a kollázst és (opcionálisan) a nyomtatott elemeket is (legyen az akár gyári, vagy otthon nyomtatott fotó, papír stb.). A művész ezeket a technikákat ötvözi annak érdekében, hogy kifejezze magát. De nem (csak) bizonyos események megörökítésére alkalmas, hanem arra is, hogy az aktuális lelki állapotunkat (legyenek azok remények, álmok vagy félelmek) "kialkossuk" magunkból. Az oldalak így bepillantást adhatnak a lelkünkben zajló eseményekbe.
Hiszek az alkotás gyógyító erejében, abban, hogy a lelki gondok egy része (na meg persze a minket ért öröm is) feldolgozható ezen a módon. Vannak alkotók, akiknek az Art Journal annyira személyes, hogy nem is engednek bepillantást a naplójukba.
Én abszolút egy pillanati hangulatot örökítettem most meg, ráadásul szükségem volt egy kis barnára (ezt most szó szerint kell érteni). Vannak napok, amikor bizonyos színeket kíván a lelkem. Elismerem, hogy ez így hülyén hangzik, de ez van. Ma a barna kell(ett) :)
Első körben elnagyoltan alapoztam Pentart fehér gessóval. Erre azért van szükség, hogy vízzáró réteget képezzünk a papír felületén, és így a festékeket kényelmesen tudjuk vizezni, folyatni. A gesso tetejére StazOn fekete alkoholos tintapárnával bélyegeztem. Itt jegyezném meg, hogy a vizes bázisú tintapárnák nem alkalmasak erre, mert az utána következő festéssel elkennénk a mintáját.
Ez lett az eredmény (telefonos fotók következnek):
Következő lépésként stencilen keresztül Pentart stencilező pasztát használtam a felületen (bronz, arany és sárga) úgy, hogy felvitelkor egybemostam a színeket. Szeretem, mert gyorsan szárad és szép fénye van.
Miután a paszta megszáradt, Média permetfestékkel (Mist) festettem meg a felületet (citrom, arany,bronz és barna). Ezeket a festékeket én mindig úgy használom, hogy előre benedvesítem a felületet vízzel, majd ecsettel közvetlenül a flakonból kenem fel a felületre. Szinte soha nem fújom, így jobban lehet irányítani, és a spray szárával kiválóan lehet fröcskölni. Ha nincs otthon mist, a vízzel hígított akrilfesték is megfelelő.
Maradék scarpbook papír fecnikből, chipboardból és gesso csipkéből felépítettem a fénykép köré a kompozíciót. Hogy az "építmény" valóban három dimenziós legyen, kartonpapírt is használtam az egyes rétegek között.
A kompozíciót kiegészítettem néhány Scrapfellow szócimkével, majd mindent Pentat Express ragasztóval ragasztottam fel :)
Vékony hegyű fekete filctollal firkáltam itt-ott :)
Majd még néhány bélyegzés és kész az emlék :)
Nézzétek milyen csodásan fénylik a stencilező paszta:
Még néhány részletfotó:
Az Art Journal nekem tipikusan az a műfaj, ahol nem szabad sokat gondolkozni alkotás közben. Engedni kell, hogy a pillanatnyi hangulatunk (és meg merem kockáztatni, hogy a szívünk) vigye a kezünket, és ne az eszünk!
