Bazi nagy Toscan Kaland 2023 - 4. rész: Verona

 Még a tervezési szakban rengeteg fejtörést okozott az, hogy odafelé-visszafelé mit nézzünk meg pluszban, miért éri meg kisebb-nagyobb kitérőket tenni. Még az indulás előtti napon is azon töprengtem, hogy nem kellene-e Szlovéniában is megállni valahol. Aztán győzött a kényelem és a praktikum, de nem bántuk meg. Mert bele lehet ugyan zsúfolni mindent, de nem hiszem, hogy megéri. Elképzelhetetlen mennyiségű szépség van a környéken, muszáj szelektálni, különben gyorsan eljut az ember arra a pontra, hogy már elege van az egészből. Például Cinque Terre nagy-nagy álmom még, de mérlegelnem kellett, hogy vajon megéri-e "villámgyorsan" ledarálva bezsúfolni a programba, vagy meghagyjam egy következő nyaralási lehetőségnek. Fájó szívvel döntöttem az utóbbi mellett, de utólag visszatekintve ez is így volt jó, és szerencsére nem bánok semmit. Következzen hát a mesés Verona :)

Verona Trieszttől 3-4 órányira van (forgalomtól függően). A parkolás miatt ismét a "korai" indulás mellett döntöttünk (jó, jó... döntöttem.. na...), így fél hatkor útra keltünk.  Verona egyébként parkolási szempontból talán picit könnyebb, mint a többi meglátogatott város. 

Ezt a parkolót néztem ki a neten:

Stradone Porta Palio, 86, 37122 Verona VR, Olaszország
Google térképen: Parcheggio Porta Palio

Azt kell mondjam nagyon jó választás volt. Teljesen ingyenes, pár perc sétára a történelmi belvárostól. Mikor mi odaértünk (az idővonalam szerint 3 óra 11 perc alatt) még a parkoló egyharmada üresen állt. 

Az első természetesen a kávé volt. :) Bar Pasticceria Castelvecchio-ban (Corso Castelvecchio, 19, 37121 Verona VR, Olaszország) mesés pisztáciás péksütit ettünk mi lányok, a kávét hagytuk a sofőrökre :)

Most pedig jöjjenek a látnivalók :)

Verona gyönyörű hely! Nagyon-nagyon boldog vagyok, hogy végül nem hagytuk ki! A pékség, ahol ettünk a Ponte di Castelvecchio közvetlen közelében található, így ott kezdtük és ott is fejeztük be a körutat.

Komótosan téve meg az utat, elsétáltunk a Piazza Bra-ra a Veronai Arénához. Sok utazós vlogot megnéztem Veronáról és sajnos a legtöbb ilyenben az utazók nem jutottak be az arénába, ugyanis a Colosseummal elentétben ez az aréna nagyon is aktív, ugyanis operaelőadásokat tartanak benne. Odaérve láttuk, hogy a jegypénztár előtt összesen hárman (!) állnak sorba, szóval villámgyorsan besunnyogtunk :)

A gyerekeknek ezúttal sem kellett fizetni, nekünk felnőtteknek (mihez képest) borsos 10 Eurót kértek.

Igazából nagyon szép állapotban van, érdemes megnézni :)

Az Aréna után kis sétával megérkeztünk Júlia házához. Igazából nem voltak nagy elvárásaim, pontosan tudtam mire számítsak. Ráadásul egészen picit lelombozó volt a tudat, hogy az erkélyt csak a tizenkilencedik században építették a(z egyébként gyönyörű) házhoz. Egyik útitársunk  viszont nagyon szerette volna látni, így megnéztük. Tömeg, tömeg és tömeg. Plusz a Júlia szobor mellét fogdosó turisták látványa. Igazából sokkal lelombozóbb volt, mint vártam. Ezzel a látnivalóval gyorsan végeztünk. (Csak halkan jegyzem meg, hogy az alap sztorit nem Shakespeare találta ki, és az egyik "legrégebbi" formája Sienában játszódik. Ez azért sokkal hihetőbb mert Sienaban a contradak (azaz a kerületek) valóban versengtek egymással. A történetet Shakespeare helyezte át Veronába.)

Végigsétáltunk a mesés Via Giuseppe Mazzini-n, ami egy hihetetlenül hangulatos sétálóutca.

A Piazza delle Erbe egy rendkívül hangulatos középkori tér, amely a Római birodalomban a Fórumnak adott helyet. Itt ültünk be végül ebédelni is.

Következő megállónk a Chiesa di Sant'Anastasia vagy a Szent Anasztázia-bazilika egy gótikus stílusban épült templom, amelyet a domonkos rend épített Veronában. A belépő 4 Euró volt, a gyerekeknek nem kellett fizetni. Abszolút megérte, mert mesés :)

Sajnos Verona is olyan helynek bizonyult, ahol még háromszor ennyi időt is simán el lehetett volna tölteni, de minket már vártak Siena-ban, így ott kellett, hogy hagyjuk. Mindenképpen visszatérős város, mind a négyen belezúgtunk :)

Egy Coop-os kitérő után végül negyed nyolcra érkeztünk meg a szállásunkra Siena mellé.

Az első részt a tervezésről, szállásokról ITT találjátok.

A második rész ITT az utazással kapcsolatos infókat tartalmazza.

A harmadik rész Triesztről szól és ITT érhető el.

Bazi nagy Toscan Kaland 2023 - 3. rész: Trieste (Trieszt)

 Mivel egész utazás alatt be volt kapcsolva a helymeghatározás, az idővonalam elég részletesen megmutatja, mikor merre jártunk. (Tudom, tudom, megfigyelnek... pfúúúúúj :))))

Némi agyalás után úgy döntöttünk, a hajnali indulás mellett tesszük le a voksunkat. A terv szerint, 4 órakor indultunk volna  Budapestről. Végül 22 perc késéssel sikerült indulnunk, Google barátom szerint 4 óra 22 perckor. 4 óra 49 perc alatt vezettünk le 503 km-t és érkeztünk be egy MOL (nem a reklám helye) benzinkúthoz, a Szlovén-Olasz határ előtt (az autópályáról letérve), majd onnan mentünk tovább Triesztbe a szállásunkra (vagyis majdnem, de erről mindjárt írok még). Végig teljesen sima utunk volt. Vasárnap lévén nem voltak kamionok, és teljesen egyenletes (nem gyors, nem lassú) tempót autózva érkeztünk meg. Mint azt az előző részben már említettem, az autópálya matricát már három-négy nappal hamarabb megvettük itthonról a neten, így ezzel nem kellett útközben foglalkozni. Egyben is kényelmesen le lehetett volna vezetni, de tankolni mindenképpen Szlovéniában akartunk még, ezért volt a megálló.

Első úti célunk  a Miramare-i kastély lett volna. Azért írom, hogy lett volna, mert mikor már több mint egy órája kerestünk parkolóhelyet, azt találtam ki, hogy menjünk el a szállásra, tegyük le az autót (az utcánkban teljesen ingyenesen lehetett parkolni) és tömegközlekedéssel menjünk vissza. "Sajnos" Miramare a tengerparton van, ott ahol a strandok is ki vannak alakítva, így parkolni a Mission Impossible kategória. 

Triesztben (az istenek áldják a technikát) Google-el navigáltuk a tömegközlekedést is, és meg kell mondjam pöpecül vette az akadályokat! 

Mindenkinek vettünk egy-egy napijegyet egy trafikban (3, 10 EUR) amivel korlátlanul közlekedhettünk. Bliccelni nem érdemes, ellenőrrel többször is találkoztunk (a jegyet a buszon érvényesíteni kell). 

Buszjegy (2023)

Fél három környékére értünk vissza a kastélyhoz. Jegyet nem vettem online, úgy voltam vele, hogy ha bejutunk jó, ha nem jutunk úgyis jó. A kastélykert jelenleg ingyenesen látogatható (de azt rebesgetik, hogy a rengeteg látogató miatt ez hamarosan megváltozik) és mesésen szép is, szóval érdemes megnézni. Hatalmas szerencsénkre az ég egy adta világon senki nem állt sorban a jegypénztárnál, így jóformán csak besétáltunk. 18 éves kor alatt ingyenes, mi felnőttek 13 Eurót fizettünk fejenként.

A 18 év alatti és a felnőtt belépő (2023)

A belépőjegy hátoldala (2023)

A kastély belülről is mesés, a két gyerek (12 és 15 évesek) is nagyon élvezték! Szerintem csak itt el lehetett volna tölteni az egész napot. Nyilván fáradtak voltunk kicsit az utazástól, és tudtuk, hogy az elkövetkező napokban mennyi de mennyi látnivaló áll még előttünk, így meglehetősen lazára és nyugisra vettük a figurát. Nem is néztem ki más látnivalót, inkább úgy terveztem, csak sodortatjuk magunkat az árral :)

Először jöjjön néhány kép a Miramare-i kastélyról és környékéről:

Nyilván milliónyi kép készült, de untatni sem szeretnék senkit velük, szóval ennyi bőven elég. Azt hiszem, ennyiből már látszik, miért nem érdemes kihagyni ezt a látnivalót :)

Mire végeztünk, már meglehetősen éhesek voltunk. Vagyis inkább úgy fogalmaznék, hogy éhesek voltunk, ezért végeztünk. :) Buszra szálltunk és bementünk a "központba" a Piazza Sant'Antonio Nuovo-ra, ahol beültünk enni :)

Nagyon sokan kérdezték azóta, hogy mennyibe kerülnek az ételek Olaszországban. Azt kell mondjam, hogy tökéletesen utolértük őket. Sőt! Az éttermekben hasonló árakon ehetünk, mint itthon, élelmiszerből pedig mindenből találtunk olcsóbbat :(  Egy jó példa a Barilla tészta. Ami itthon majd kétezer Forint, az odakint  1,5 Euro. 

A pizza és a tészták 8 Eurótól indulnak (nyilván a határ a csillagos ég), de 14-18 Euróért már azt eszünk, amit csak akarunk, még a frekventáltabb helyeken is. Természetesen igaz az, hogy turisztikailag minél felkapottabb egy környék, annál drágább az étterem. Ebben nincs semmi meglepő, itthon is így van. Két utcával lentebb már 2-3 Euróval olcsóbb minden. Persze a kilátás, és a miliő néha megéri azt a pár Eurót ;)

Az olaszoknál nincs borravaló, nem is fogadják el. A szervízdíj/teríték díj benne van az árban, szerepelni fog a számlán (coperto néven)! Ez fejenként 1 Eurótól 2 Euróig terjed (olcsóbbal vagy drágábbal nem találkoztunk).

Az étteremtől nem messze van egy Despar Express (Via Gioacchino Rossini, 6, 34132 Trieste TS, Olaszország), ott bevásároltunk a másnapi reggelihez (is) :))  Ezen jól látszanak az árak (és a Spar még a drágábbak közé tartozik):

Árak a trieszti Spárban 2023. július

Természetesen a vásárlás előtt még sétáltunk egy hatalmasat a környéken:

Trieszt nem az a "tipikus" olasz város. Nagyon szép helyek is vannak, de sikerült átsétálnunk olyan környéken is, ahová még egyszer be nem tenném a lábam. Az utcák jóval koszosabbak és büdösebbek, mint bármelyik másik városban ahol jártunk. Ettől függetlenül abszolút érdemes volt megnézni és főleg megpihenni menet közben (bár nyilván azon vitatkozhatnánk, mennyire volt ez pihenés). 

Este hét órára értünk vissza a szállásra, ahol egy kis desszert és fürdés után már senkit nem kellett ringatni :)

Az első részt a tervezésről, szállásokról ITT találjátok.

A második rész ITT az utazással kapcsolatos infókat tartalmazza.